A kézi tőszámlálás néhány négyzetméteres mintaterületre épül, amit felszoroznak a teljes táblára. Ha a tábla nem egyenletesen kelt, ez a szám könnyen félrevezet.
Mit csinál másképp a drónos módszer?
Nagyfelbontású felvétel készül a teljes tábláról, amin minden kelt tő látszik. Egy képfeldolgozó algoritmus megszámolja a töveket sorvonalanként, és pontos kelési arányt ad a vetőmagnormához képest — nem egy becsült átlagot, hanem a teljes tábla tényleges állapotát.
Mire jó ez konkrétan?
- Pontos kelési arány a teljes táblán, nem csak egy mintaterületen.
- Hiányos foltok térképe GPS-koordinátákkal — látod, hol és mennyire hiányos a kelés.
- Sortávolság- és tőtávolság-egyenletesség, ami a vetés minőségéről is mond valamit.
Az újravetési döntés
A kelés utáni pár nap dönti el, van-e még értelme az újravetésnek. Ha a felmérés azt mutatja, hogy a hiány csak néhány jól körülhatárolható foltra korlátozódik, a foltos újravetés általában a legjobb arány a ráfordítás és a hozam között. Ha a teljes tábla kelési aránya alacsony, a teljes felületű újravetés lehet indokolt.
A döntő tényező az időzítés: a repülést úgy időzítjük, hogy az eredmény még a döntési ablakban megérkezzen — ne utólag derüljön ki, hogy kellett volna újravetni.
Milyen kultúráknál a leghasznosabb?
Elsősorban pontvetésű kultúráknál (kukorica, napraforgó, szója), de kalászos gabonáknál is jól használható a kelés-egyenletesség ellenőrzésére, különösen nagyobb táblaméretnél, ahol a kézi mintavétel nem reprezentatív.